# Prológus

Üdvözöllek benneteket az új történetem világában!

Megérkeztem a Prológussal, ami reményeim szerint megfog pár embert! Ha már itt vagytok, nézzétek meg a "Szereplők", és az "Információk" fülecskét oldalt, és kérlek vagy kommentben, vagy alul egy pipával jelezzétek, láttok-e reményt a történetben! :) (Én személy szerint meg tudnám írni már az egész első évadot!)

Ez az első ilyen blogom, így remélem, meg fog tetszeni mindenkinek! Tudom, a kezdet nehéz, így nem számítok sok emberre, de azért remélem akad valaki, akit meg tud fogni az irományom! 

Nem is csacsogok tovább, bemutatom a bevezetőt! :)

Vicky

***

Ismeritek azt az érzést, hogy milyen, mikor van egy testvéretek, akiben bármikor, bármilyen esetben megbízhattok? Aki mindig veletek van? Jóban, rosszban? Aki nem ijed el tőled, ha meglát smink nélkül, kócosan, esetleg éppen horkolni hall? Aki mindig kiáll melletted és érted, még akkor is, ha mindenki más ellened van, ugyanakkor bármikor kitépi az összes szál hajad, ha ti veszekedtek? Igen. Mondjon bárki bármit, ez a legcsodálatosabb szeretet a világon. Ez egy olyan kötelék, amit senki nem szakíthat el tőlünk. És ez a kötelék még erősebb, ha egy ikertestvéred van…

Nos, nekem ez megadatott. Volt egy ikertestvérem, akit három évig nem láthattam egy szörnyűséges eset miatt. Elmegyógyintézetbe került azaz ember, akiért mindent megadtam volna, a nővérem. Majd mikor végre sikerült onnan kijutnia… Végleg elvesztettem Őt.

De megkeresem azt, aki ezt tette vele… Akinek ezt a három évet köszönhetjük. Megtalálom azt, aki bántotta Wendyt, aki ezt tette, és végzek vele…

De hogy hogyan került elmegyógyintézetbe, és mi lett vele a későbbiekben? Esetleg megtalálom-e azt, aki tönkretette, és mit teszek vele? Olvass engem, és megtudod.

***